Mindig különleges érzés megpillantani a magyar Forma 1-es pályát, az elmúlt két évben nap mint nap utaztam el mellette, és nem volt olyan alkalom, mikor ne néztem volna vágyakozva felé…
A buszról leszállva az első, amit megpillanthattunk, a főbejárat volt, rajta a Hungaroring felirat és mellette az üdvözlő szöveg, ami kb. azt jelentette: „hazaértünk”. Első utunk a szoborparkba vezetett, ahol a hungaroringi győzteseknek és a világbajnokoknak állítanak emléket egy-egy szobor vagy márványtábla segítségével. Legutóbb, mikor itt jártam még Alonso szobra volt az utolsó, ám azóta kikerültek a többiek is: Kimi, Lewis és Jenson.
Innen, követve a tömeget, elindultunk a paddock irányába, ahol két csoportra oszlott a társaság. Mi előbb bejártuk a Renault Sport szigetet, majd innen vezetett az utunk a paddockba. Furcsa érzés volt belegondolni, hogy alig négy hét múlva itt már a Forma 1-es pilóták fognak sétálgatni, miközben a különböző tévétársaságok megpróbálják őket elkapni egy-két szó erejéig.
A paddock hátsó részeiből lehetőség nyílt élvezni a versenyeket is, így onnan figyeltük az F4 Eurocup 1.6-os széria versenyét. Külön érdekessége volt a sorozatnak, hogy az összes induló autó ugyanolyan színben pompázott, így messziről esélye nem volt az embernek különbséget tenni az autók és pilótáik között.
Fél 12 körül elsétáltunk Kiss Pál Tomi csapatához, ahol már messziről hirdették a magyar zászlók a hazai vonatkozást. Nem kellett sokáig várnunk rá, hamarosan megérkezett, ám ekkor még elment aláírásokat kiosztani és ez kicsit tovább tartott, mint azt korábban gondoltuk, így az, hogy a versenye előtt készítünk vele interjút, kútba dőlt. Közben innen is jól láthatóak voltak a versenypályán éppen zajló események, amelyek ekkor éppen élményautózásban merültek ki. Ezt követte a Renault F1-es csapatának bemutatója, a csapat tartalékversenyzője jó pár kört tett meg versenygépével, amire mindig hangos ováció volt a válasz a célegyenesben.
Miután az interjú kicsit elhalasztódott, úgy döntöttünk, átmegyünk a tribünökhöz, és onnan fogjuk figyelemmel kísérni a délutáni versenyeket. A paddockból kifelé jövet elhúzott a fejünk fölött egy hatalmas repülőgép is, amit néhány csapat szerelője, felmászva kamionjaikra, megpróbált alulról megérinteni… persze eredménytelenül. :) Hosszas keresgélés után találtunk csak helyet magunknak, ebből is látszik, hogy aki megtehette, az kilátogatott a mogyoródi versenypályához.
1 órakor elrajtolt a 3.5-ös széria versenye, és nem véletlenül mondják, hogy ezek az autók hasonlítanak a leginkább egy Forma 1-es járműhöz. Hihetetlen hangerejük volt, főleg mikor az egész mezőny egyszerre elindult a rajtrácsról. Semmihez sem fogható érzés, aki szereti a Forma 1-et, annak mindig ez lesz a legcsodálatosabb hang, amit csak hallhat.
A versenyt követően olyasvalami következett, amiről már sokaktól hallottam ódákat, ám a saját szememmel még sosem láttam. Renault Sport Show. Aki ott volt, az tudja, hogy miről beszélek, aki pedig nem, annak néhány mondattal úgysem lehet leírni. Négy srác, négy autó… tökéletes összhangban. Szlalomoztak, kipördültek, az autó tetején tapsoltatták a közönséget – miközben alattuk tovább gurult a Renault.
Fél 3-kor pedig következett az a verseny, amit a magyarok nagy része a legjobban várt. Kiss Pál Tomi csak a legutolsó helyről kezdhette meg a versenyt, mivel a szombat délelőtti kvalifikáción nem sikerült időt elérnie. A 26. helyről nem tűnt reálisnak a pontszerző helyek valamelyike, maga az érintett is elmondta, 5-6 előzéssel már elégedett lenne. De nem így a szurkolók, akik nagyon várták, hogy sikereket láthassanak Tomitól. Az előző napi egykörös verseny után igazán nem lehet panaszunk, az utolsó kör, utolsó másodpercéig izgalmas volt a verseny. Sosem volt még ilyen érzésem, mikor körről körre láttuk, ahogy egyre előrébb jár, valamiféle büszkeséget éreztem, hogy egy magyar fiúról van szó. Nagyon jóleső verseny volt ez – szerintem nem csak nekem.
A kockás zászló után kezdődött a mi versenyünk – az idővel, hogy időben átérjünk Tomihoz a megbeszélt interjúra. A szervezők részéről nagyon rossz döntés volt, hogy csak egy irányban lehetett használni a pálya fölött átívelő hidat (paddockból a tribünök felé), így aki vissza akart jutni a csapatokhoz, egy teljes kört kellett leírnia, megkerülve az egyes kanyart, visszajutva a főbejárathoz. Éppen jókor értünk oda, Tomi már ott volt, mindenki vele szeretett volna fényképezkedni, és persze aláírást kapni az új magyar kedvenctől. Hamarosan lehetőség nyílt az interjúra is, amit a lányok nagyon ügyesen elkészítettek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése