Már a Hungaroringre tartó utunk sem volt unalmas, defektet kaptunk az autópályán; szerencsére pont egy pihenő előtt. Kellőképpen ráhangolódtunk a boxutca munkálataira. 10 óra környékén már telítődtek a parkolók, a 7-es kapuhoz irányítottak bennünket. Innen nagyon jól belátni a pályát. Ha jól emlékszek, pont az előző Renault-os napon voltam a Ringen utoljára. Az nagyon rég volt!
Már a kocsiból kiszállva megcsapja az embert az autóverseny feeling. Forróság az aszfalton, a gépezetek hangja, gumiszag…. és a rengeteg ember.
A napot a gold tribün mögött kiállított autókkal kezdtük. Folyamatos kattintgatás a fényképezővel. Már a kamionoknál jártunk, mikor jött a telefon, hogy nemsokára interjú. Sprint a paddockhoz. Nagy nehezen megtaláltam a csajokat a magyar zászlós kamionnál. Tomi épp autogrammokat osztogatott, fotózkodott, egyre gyűlt a tömeg. A sok ember közt többször hallottam, hogy telefonon értesítik egymást a szurkolók: „Itt vagyok a magyar zászlónál. Gyere ide! Itt van a Kiss Pál Tamás, tudod, az a nagyon tehetséges, fiatal srác.” Jó volt hallani. Nemcsak Tomiból, de az autójából is kaptunk egy kis ízelítőt. A hangra még nagyobb sokaság gyűlt össze. Mi meg vártunk. Vártunk az interjúra, még két stábbal és pár fotóssal. Közeledett a verseny, így Tamást már csak a futam után kaphattuk diktafonvégre. Szétszéledtünk.
Elkezdődött az F1-es gépek showja, egészen kiürült a paddock. Különleges érzés volt, hogy csak pár ember lézengett még bent rajtam kívül. Egészen elvarázsolt a hangulat, miközben arra eszméltem, hogy egy repülő húz el a fejünk felett. Persze mire bekapcsoltam a fényképezőt…. már nem azt sikerült megörökítenem, amit eredetileg szerettem volna. De emlékezetes látvány volt, ahogy mellettem kamionok, felettem pedig egy „óriási” repülő. Fel akartam menni a Milleniumi-torony tetejére, de oda most csak az illetékeseknek volt szabad a bejárás.
Annyi program volt, hogy az ember alig győzte megtervezni, hogy mindent lásson. Felmentünk a büfébe, letoltam egy epres jégkrémet. Tetszett, hogy csak egy plexifal választott el a boxkijárattól. Megnéztem még a lent kiállított gépeket (ismét megállapítottam, hogy a Mégane Trophy-k formatervét veszettül jól eltalálták). Meg aztán ott volt az a szimulátor, amilyet még sose láttam, 3D-ben mozgott. A nem kis embertömegen keresztül nem is igazán tudtam megfigyelni a működését.
Következett a Renault Sport Show. A tavalyihoz hasonlóan idén is nagyon látványos bemutatót tartottak a fiúk, csak most overállban, és nem öltönyben.
Jött Tamásék versenye. A boxutca feletti lelátóról egészen jól meg lehetett figyelni a készülődést. Ennél közelebbről tényleg csak a szerelők és max. a VIP vendégek látják ezeket a pillanatokat. A gold tribün teljesen megtelt a szurkolókkal. A rajtot követően visszamentem a paddockba (nem sikerült sok időre elszakadni tőle :). Kevesebben voltunk ugyan, de annál nagyobb volt az izgulás. Mindenki számolgatott, hogy az energiaitalos sötét színű autó éppen hányadik helyen autózik, minden körben egyre kisebb lett a szám. Meglehet a pontszerzés? De meg ám! A 10. helyen intették le a mi fiúnkat. Nagy örömködés, és gratulációk várták Tomit. Közben a Michelin-es kamionnál bemutatót tartottak a centírozásról. Érdekes volt. Hamarosan megérkezett a nap hőse, sikerült az interjú is.
Még egy kicsit átmentünk a tribünre megpihenni, nézni a színes Meganok versenyét. Egy utolsó szippantás a Hungaroringből…. és irány haza.
Az eseményről készült képeinket itt találjátok:
 |
| World Series by Renault @ Hungaroring 2010 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése